A román korban a férjes asszonyok kendőt, főkötőt vagy fátylat vettek fel. A hajadonok azonban nem viseltek fejfedőt, ahogy az az elnevezésből kitetszik. Ők a hajukat kontyba tűzték, vagy copfba kötötték, vagy kiengedték, s sapellel díszítették.
Sapel
Homlok-, vagy fejpánt, melyet fémből, netalántán virágokból készítettek. A későbbi korokban az álszallag is divatba jött.
Hennin
Kúp alakú, fél méter hosszú (de volt ennél magasabb is) nő fejfedő. A végét sűrűn díszítették fátyollal. A XV. Században viselték előszeretettel. A Henninhez a nők borotválták a hajukat. A fátyol hosszát rendeletekkel szabályozták.
Krusker
Merevített, fodros főkötő. XIII-XV. Században hordták. A hajat utánozta, s csak díszként viselték.
A férfiak ezzel szemben eleinte nem viseltek fejfedőt, de a XII. században a csuklya vált divattá, melyhez később vállgallért is varrtak. A csúcsa olykor az égnek állt, olykor lefelé hajlott. Megesett, hogy egészen a térdig is leért.
Ezen kívül viseltek még magas nemezkalapot és turbán szerű sapkát.
(forrás: Tamás Zita divattervező honapja)
Utolsó kommentek